html

2017/12/13

2017-es zenék

Körülbelül egy hete jelentette meg a Spotify a felhasználók személyre szabott zenei összefoglalóját a 2017-es évre. Nagy lelkesedéssel kattintottam, hogy megnézzem az idei felhozatalt, de az igazat megvallva, ebben az évben úgy érzem, a Spotify engem nagyon átvert. Ahogy hallgattam a felsorolt dalokat, úgy éreztem, mintha nem is azok közül a dalok közül történt volna a válogatás, amiket idén ténylegesen hallgattam, hanem a kedvenceim közül véletlenszerűen kiválasztott egyet-egyet, rásütve a bélyeget, hogy azt bizony ebben az évben sokat hallgattam. Őszintén szólva, mikor az ősszel egy nagyobb fajta Harry Potter újraolvasást tartottam, akkor sem hallgattam meg a filmhez tartozó OST-t, nem hogy felmerüljön az idei kedvenceim között... Aztán rájöttem, hogyigazából akkor lenne reális a hallgatott dalaim éves kivonata, ha a youtube-t is össze lehetne hangolni ezzel a zenei alkalmazással, viszont mivel ez nem lehetséges, inkább megmutatom a 2017-es kedvenc dalaimat. 8-8 dal, keresztény és mindenki más kategóriában. Hallgassátok szeretettel! 

Forrás: itt


Keresztény

Kezdem rögtön a női nyertessel: 2017-ben tényleg ezt a dalt hallgattam a legtöbbet. Rajongok ezért az érces, mély hangért, a dalszöveg pedig nem csak nagyon kifejező, hanem ennek az évnek a meghatározója, végigkísérője. Teljesen és igazán. 

Az igazat megvallva, kevés magyar előadót hallgatok, keresztények közül pedig még kevesebbet. Mint ex-zeneiskolás nagyon értékelem a hangszerelésüket, ahogy mernek játszani a technikákkal, szeretem a fiatalos hangzást és a kifejező dalszövegeiket. 

A viharos tengeren, mikor a partot keresem,
az iránytű Te vagy!

Igazából nincs olyan énekük, amit ne szeretnék. 

Erre az együttesre sose fogok megfelelő szavakat találni. Olyan, mintha ők maguk képesek lennének hegyeket megmozgatni az énekeikkel, de igazából mégsem ők csinálják. 

Három hete jött ki ez a dal, 4 napja fedeztem fel, és az elmúlt pár napot teljes egészében kitöltötte. Nagyon kedvelem azt, amit a zenével művel, nem mellesleg a felesége gasztroblogját előszeretettel böngészem. 

Emlékszem, valamikor tavasszal egy rádiós válogatásban bukkant fel a Spotify-on, és emlékszem, azon gondolkodtam, mennyire jó összhangban van ezeknek a pasiknak a hangja. Aztán kiderült, hogy ők bizony egészen régóta összeszokott bagázst képeznek. 

Ő pediglen a férfi győztes. Igazából az albumáról bármelyik dalt választhatnám, hisz csodálatosnak tartom mindet, varázslatos hangulat vonul végig az egész lemezen, de inkább az elsőnek megismert dalt emelném ki mind közül. 


Mindenki más

Ha lenne olyan az internetet világában, hogy "rongyosra hallgatott", akkor ez bizony az lenne. 

Az igazat megvallva, ez a dal kb 1 hónapja jelent meg, de nincs olyan szerzeménye Mr. Kearney uraságnak, amit ne szeretnék, szóval, szerelem volt ez is első hallatásra. Pár napja a klip is kijött hozzá, így még nagyobb az örömködés. 

Vállalom: ebben tényleg igaza volt a Spotify-nak.. Ahogy meghallottam ezt a Thirteen Reasons Why egyik epizódjában, kegyetlenül megbabonázódtam. 

Ez a végtelenül szexi hangú ürgét van, aki nem szereti? Nem tudom elképzelni! 

Miután elkönyveltem magamban, hogy 13 éves létére Millie Bobby Brown zseniális (nagyon remélem, hogy van egy olyan támogató közege, ahol nem utcalányosodik el), 

Hogy erre milyen jól lehet mosogatni!

Csodás hangja van. Pont. 

Ja, hogy a TFOS Augustus Waters-e énekelni is tud? 

Nektek mik voltak 2017-ben a legtöbbet hallgatott dalaitok? 

2017/10/20

Julie Buxbaum: Tell me three things / Három dolgot mondj

Ismeritek az érzést, amikor annyira magával ragad egy dolog, hogy nem találtok hozzá megfelelő szavakat? Amikor minden sejteteket átjárja, és úgy érzitek, összenőttetek vele? Pontosan így vagyok ezzel a sztorival is. Még áprilisban olvastam először a könyvet, akkor angolul, aztán szeptemberben újráztam. Magyarul. Végül megvettem mind a két kötetet, de ennek is története van... Ígérem, erre vissza is térünk később!

Julie Buxbaum-nak ez az első magyarul megjelent könyve, valamint a többi regénye mellett ez az első olyan sztori, amit young adult kategóriában írt. És azt kell mondjam: nagyon magasra tette a lécet ezzel a kezdéssel. Egy olyan hétköznapi történettel szólította meg az olvasókat, amivel egyszer - előbb vagy utóbb - mindenkinek meg kell küzdenie. Jessie imádott édesanyja több, mint hétszáz napja elhunyt, és ahogy mindenki másként dolgozza fel a veszteséget, ez úgy igaz Jessie-re és az édesapjára is. A lány nehezen vesz minden napot az édesanyja hiányában, míg az apja úgy lép tovább, hogy a lánya tudta nélkül újraházasodik. Majd elköltöznek Los Angelesbe, minden veszteséget hátra hagyva: Jessie teljesen elveszett az új környezetben, nem ismer senkit, és a régi élete után vágyakozik, és közben tovább számolja a napokat, mióta elvesztette az édesanyját. Aztán minden megváltozik, mikor egy ismeretlentől üzenetet kap, akivel szemben a kezdetekben fenntartásai vannak, mégis általa elindul a megbékélés felé.



Lehet sokan furcsállják, de én majd 30 éves fejjel nagyon kedvelem az ifjúsági irodalmat. Kikapcsol, szórakoztat, okít, nem mellesleg nagyon jó, elgondolkodtató témákat képes elénk tárni. Nyilván meg kell válogatom azt, amit elolvasok, de gyakran így is beleesek a csapdába. Hiába van a sok molyos 80%+-os értékelés, gyakran az olvasott könyv a végén kicsit sem üti meg a várt szintet, sőt! Ellenben ez a sztori nagyon is kiemelkedő a young adult kategóriában. Még ha stílusát és a célközönségét tekintve a fiatal felnőtteknek szól esősorban, szerintem tinédzser kortól felfelé bárki megtalálja benne az értéket. Nagyon különlegesen dolgozza fel a gyász témakörét, pedig valljuk be, ez egyike azon tárgyaknak, amivel kicsit sem akaródzunk foglalkozni, pedig kellene.

SN: I'll give you three more things: (1) I like music and books and video games more than people. people make me awkward.

VS: mondok még három dolgot: (1) jobban szeretem a zenét, a könyveket és a videojátékokat, mint az embereket. az emberektől furán érzem magam.

Tetszett, hogy a gyász megformálása során nem csak a felszínt kapargatta a szerző, hanem jócskán mélyre ás. Ki miként éli meg a szeretett személy elvesztését, hogyan dolgozza fel a traumát, akár évek elteltével is. Nem egy mondvacsinált ok köré építi a cselekményt, hanem nagyon szépen, érzékletesen átjön, milyen szellemei távlatokat élnek meg a főszereplők.

Akár angolul, akár magyarul olvastam a történetet, mind a kettővel elégedett voltam. Tetszett a könnyed, olvasmányos stílus, de közben mégis jól kifejezi a téma komolyságát. Az, hogy a magyar fordítást hasonlóan élveztem, mint az eredetit, nagy szerepe volt Szabó Lucának, a könyv fordítójának (bár nekem az furcsa, hogy a gofrit piskótaként fordította, ez legyen a legkisebb baja a történetnek, a lényeget nem másítja meg). És ha már Lucánál tartok, mesélnék egy különlegeset, amit még sose tapasztaltam regényeknél.

forrás: goodreads.com

Mikor angolul olvastam a regényt, volt egy rész, amit nagyon szerettem, és alig vártam, hogy ahhoz a szakaszhoz érjek a magyar kiadásnál. Már majdnem a könyv végénél jártam, mikor eszembe ötlött, hogy kimaradt az a bizonyos szakasz. Megkerestem az eredetiben, majd átlapoztam a magyar verziót, amiben egy teljesen másra fordított részletet találtam. Végül írtam Lucának, és rákérdeztem, hogy is van ez, mennyire él a fordítói szabadságával és hasonlók - őszintén bevallom, fejben már mindenféle összeesküvés-elméletet gyártottam le. Végül kiderült, hogy a kiadó nem a legfrissebb verziót küldte  el fordításra, és azt a szakaszt a kiadás előtt még átírták. Az eredeti - kiadó által küldött - változatban így szerepel az idézet:

(1) I peek at the last page of a book before I start it. same with the last scene in a movie.  [...] (2) Once I start a book, I have to finish it, but I never, ever peek. I hate knowing how things end.

A magyar kiadásban:

(1) mielőtt elkezdek egy könyvet, mindig megnézem az utolsó oldalt, a filmekben meg az utolsó jelenetet” […] (2) Ha egyszer elkezdek egy könyvet, muszáj végigolvasnom, de soha soha nem lesek. Utálom tudni, mi lesz a vége.

Végül ezzel a szakasszal jelentették meg - pár hete Németországban jártunk, és az ottani amazontól sebtében megrendeltük:

SN: three things: (1) my first crush was on Wonder Woman. I'm a sucker for a girl with a lasso. […]
Me: (2) I was Wonder Woman for Halloween a few years ago. Except I wore pants instead of blue undies. Chichago = cold.

Nem nagyon értem, miért szerkesztette még utólag a sztorit a kiadó, viszont nekem ez a Wonder Woman utalás nagyon kedvemre van, illetve e mellett még tele van a könyv sok-sok apró megjegyzéssel, amik szépen összehangolják a két fél közti írogatást. Nem tudom, ki hogy van vele, de valahogy nekem mindig ad egy plusz kellemes hangulatot a chat-es vagy éppen e-mail váltásokkal tűzdelt párbeszédek. Ahogy a sztori megy előre, kiderül, hogy Jessie beszélgető társa (Valaki/Senki a nickneve, valós személye a sztori legvégén derül ki) szintén sérült lelkileg, szintén egy fontos személy elvesztése miatt. Kedvelem kettejük fokozatosan kibontakozó kapcsolatát, és úgy gondolom, a veszteségeik miatt sokkal érettebb személyiségek a korosztályukhoz képest.

Me: You count too?
SN: I count too.

Az biztos, hogy nekem ez a könyv meghatározóvá vált. Eleve az, hogy régen olvastam ennyire jól megírt ifjúsági regényt, illetve az is biztos: évek óta ez az első olyan történet, ami igazán a bőröm alá mászott. Látható, hiszen hónapokkal az első olvasást követően is nehezen tudom összeszedni a gondolataimat, hiszen nagyon sok területen érintett meg. Vajon itt kezdődik a jó könyv fogalma? Az garantált, hogy megéri elolvasni. Szerintem.

2017/10/19

Sütőtökös pitefalat

Ha ősz, akkor sütőtök, ha sütőtök, akkor leves. Viszont a legutóbbi nagybevásárlás után rájöttem, hogy sütőtökös pitét akarok készíteni lehet, hogy a Harry Potter újraolvasás is közrejátszott a kívánságban. Mivel receptem nem volt, így rögtönöztem, szóval az elkészítésnél bízzatok az érzéseitekre, tuti jó lesz! Egyébként pedig: ez az a recept, ahol a sütőtököt nem sütni, hanem főzni kell. 


A tésztát a vaníliás karika receptje alapján készítettem el. A kész tésztát két részre osztottam (kb. 1/4 - 3/4 arányban), a nagyobb adag tésztát igyekeztem minél vékonyabbra nyújtani, és 6 egyforma részre osztani. Ez került a muffin forma aljába. A kisebb tésztát is kinyújtottam, majd egy bögre szájával 6 karikát szaggattam. Ez lesz a minipite teteje. 

Sütőtökkrém
Kb 150 g sütőtököt megpucoltam, felkockáztam kb 2 cm-es darabokra, felöntöttem 1,5-2 dl tejjel, érzésre adtam hozzá egy kis édesítőt, majd 20 percig főztem a tök puhulásáig. Botmixerrel összepürésítettem, majd mikor kihűlt ez a krém, hozzáadtam 1 tojást, és egy fehérjét (ez utóbbi a tészta hozzávalóiból maradt meg). 


A nagyobb tésztalapokra 3-4 teáskanálnyi krémet kanalaztam, majd a kivágott karikákat méretre igazítottam és rápakoltam. Picit meglyuggattam a tészta tetejét, majd kb 15-20 perc alatt készre sütöttem előmelegített sütőben. 
 

Nem lett tökéletes, de ahhoz képest, hogy érzésre lett összerakva, elégedett vagyok a végeredménnyel. Férjnek az illat tetszett, nekem az íz is és az illat is. Ő nem kóstolta, állítólag nem szereti a sütőtököt - szerintem még nem is kóstolta. :) 

2017/10/10

A nyolcszor visszabontott sapka

Mikor még csak barátkoztam a horgolás gondolatával, akkor találtam ezt a képet Pinteresten. Megmutattam a tesómnak, szó-szót követett, és megígértem neki, hogy elkészítem. Legalábbis megpróbálom. 

forrás: http://pionik.com/pins/pin/484770347377346794

Pár hete beszéltük molyon, milyen nehéz legyűrni a késztetést, hogy ne vásároljunk fonalat... természetesen éppen akkor beszéltünk róla, mikor egy nagyon szép stonewashed típusú fonállal szemeztem. Végül rendeltem egy türkiz színűt (előtte kikértem testvérem véleményét, melyik kék szín tetszik neki jobban) és rendeltem 4 gombócnyit. Nem tagadom, nagyon izgultam, milyen lesz a fonál minősége, de azt kell mondjam, csodás. 




Ahogy a címben is írtam, sokszor vissza kellett bontani. Többször megpróbáltam a sapka csücskénél kezdeni az alkotást, de egyszer sem voltam elégedett az eredménnyel. Aztán láttam pár videónál, hogy a patent résszel kezdenek, így fordítottam én is a sorrenden. Itt már csak kétszer bontottam vissza. Egyszer, mert túl hosszúra sikeredett a sapka szegélye, utána pedig nem vettem észre, hogy az egyik bogyóból csúnyán kimászott egy fonalszál. És az eredmény? Remélem tesómnak is tetszeni fog, nekem nagyon bejön, főleg ezzel a fonállal. 



Dupla szállal dolgoztam, hogy még pufibbak legyenek a gombócok. Olykor emiatt megszívtam, mert elcsúszkáltak a szálak, illetve nehezebb volt áthúzni rajtuk a tűt. Eredetileg 5,5-es horgolótűvel próbálkoztam, de az egyik visszabontásnál váltottam 6,0-ra. A méretezést úgy oldottam meg, hogy megkértem tesóm párját, keressen egy téli sapkát, amit a nővérem használ, és küldje el a méreteket. Most már csak izgatottan várom, hogy odaadhassam neki. 


U.i.: Végül nem kellett felhasználni mind a 4 motringot, kb 1,5 maradt, alig várom, hogy más projektben is használhassam.

2017/09/22

Lujza, a horgolt bárány

Ti is szoktatok vadászni minták után? Nálam ez kb heti rendszerességű program. Most éppen @worsi csikeszeit kívántam meg. Viszont nagyon régóta szerettem volna készíteni egy bárány, de sose találtam igazán kedvemre való mintát, egészen a múlt hét végéig. Tetszett, hogy pelyhes és bolyhos még kép alapján is, meg valahogy az egész minta nagyon szimpatikusnak tűnt. Aztán elkezdtem horgolni és minden nehézség közbeszólt, amit el lehet képzelni. 


Kezdjük ott, hogy eleve vastagabb fonalat használnak az eredeti mintában. Megpróbáltam a saját kis 3 mm-es fonalammal, de akárhogy csűrtem és csavartam az anyagot, nagyon picinek találtam. Itt jött az ötlet, hogy legyen cirmos a dolog, két színt összeillesztve, vagyis így lett lila-zöld a szőre. Aztán hiába próbálkoztam a leírás alapján elkészíteni a bobble stitch-eket, sehogy se ment. Vagy kevesebb lett a sorban a pufikból, vagy egy puffancs kevésbé volt pufi, mint a többi társa. Azt már csak röhögve írom le, hogy a zöld gombócot sikerült olyannyira összekuszálnom, hogy 3 óra alatt sikerült csomómentesre gombócolni. 

Pinteresten böngészve jött elő a popcorn stitch mintája, ami rögtön megmelengette a felbolydult lelkemet, nem mellesleg jobban is illik nekem a bolyhos birkaszőrzethez. Szegény férj helyében nem lettem volna a morgásaimat hallgatva. Ezzel a technikával már könnyebben ment a munka, bár szegény Lujzának a füle leírását sikeresen benéztem, de talán így is elfogadható a kinézete. 

És az eredmény? Minden kétséget kizáróan az egyik kedvenc horgolt állatkám, de a sok-sok szenvedést megélve szerintem ritkán fogom sokszorosítani. 



2017/09/18

Teljes kiőrlésű vaníliás karika

Az van, hogy imádja a vaníliás karikát. Én nem csípem. Viszont kedvem támadt meglepni a fáradt éhes vándort, így gondoltam, kipróbálom Török Eszter receptjét a Viszlát cukor, és fehér liszt című könyvből. Alapanyagok hiányában, picit átalakítottam. 

Röviden: csodálatos lett. 



Hozzávalók
  • 150 g teljes kiőrlésű tönkölybúza liszt 
  • 50 g teljes kiőrlésű búzaliszt 
  • 50 g fehér liszt 
  • 1 tojás sárgája 
  • 60 g negyedannyi (cukorhelyettesítő)
  • 125 g vaj 
  • vaníliaaroma (ízlés szerint)
  • fél csomag sütőpor 
  • csokoládé 
  • víz (1-2 ek)
  • só 


Elkészítés

A vajat feldarabolom, hozzákeverem a negyedannyit és a vaníliaaromát, és habos állagúra keverem. Hozzáadom ma liszteket, a tojás sárgáját, a sütőport és a csipetnyi sót, miközben összegyúrjuk a tésztát, 1-2 evőkanál hideg vizet is belekeverünk. Fóliába csomagoljuk, legalább fél órát pihentetjük hűtőben. 

Lisztezett deszkán kinyújtjuk a tésztát (kb fél cm vastag legyen, ha vékonyabb, a szaggatáskor szétesik), pogácsaszaggatóval kilyukasztjuk, majd a közepét is kiszedjük egy kisebb formával (én a vaníliaaroma tetejével formáztam). Előmelegített sütőben kb 15 perc alatt sül meg. Miután kihűlt a tészta, a megolvasztott csokiba mártjuk a kekszeket. Hűtőben rádermesztjük a csokit. 


2017/09/16

Zsombor, a zsiráf

Celeste kapcsán már említettem, hogy akartam horgolni egy ehhez hasonló zsiráfot, azonban elfogyott a sárga fonalam, így hanyagolnom kellett a témát. Viszont pár hete ismét feltankoltam a készleteimet, így a zsiráfot is be tudtam fejezni, és úgy érzem, boldog vagyok. Mindig is zsiráf tulajdonos akartam lenni. Ő pedig a képek alapján tornásznak készül. 




Alapvetően ihletforrásként alkalmaztam a fent linkelt zsiráfot, helyesnek találom a hasába horgolt szívet, de nem éreztem az igazinak a saját megvalósításomhoz. Illetve annyira nem tartom magaménak a soronkénti színváltást sem, így még ha nagyon is hasonló az eredeti tervhez, merőben más zsiráfot kaptam. 







Milyennek találjátok? :)